Simicska és Pomócsi bácsi

Salamon Béla híres kabarészerepében Pomócsi bácsi a vállalat két lábon járó időzített bombája. Mindenki belesápad, látványosan olvadnak a vajak a fejeken, ha rákezdi: „Ha én egyszer kinyitom a számat… Ha én egyszer elkezdek beszélni…” A mi kollektív Pomócsi bácsinkat Simicska Lajosnak hívják. Százezrek szerint csak a jó pillanatra vár, de előbb-utóbb kinyitja a száját. És akkor az ki lesz nyitva, kérem!

(Ez lesz a „P-nap”, a Pomócsi-féle nap. Sokkal szalonképesebb, mintha megint az ismert betűt használnánk, így nem kell majd a tévét lehalkítani a gyerek előtt). Ki lesz mondva, amit mellesleg mindenki tud: ezek lopnak. Sőt, már régebben is loptak. Ma ugyan nem úgy látszik, mintha ez a mindennapos tapasztalat komolyabb megrendülést okozna, már beárazták. Lopnak, lopnak, de legalább kerítést építenek, amit valamiért szeretünk, igaz, abból is lopnak.

De sokan úgy gondolják: ha Simicska, az egykori bűntárs vall rájuk, az olyan lesz, mintha kihúznák a kádból a dugót. Lefolyik a rendszer magától, nekünk nem is kell semmit csinálni. És most a mi Pomócsi bácsink elkezdett beszélni, ha egyelőre nem is sokat. Inkább csak jelezte: már köszörüli a torkát.

Olvassa el: nepszava.hu