Tereprali: még elveszni is szeretnek a dűnék között

Új sivatagot fedeztek fel maguknak. A türkmén viadal legfőbb vonzereje az volt az élmezőny számára, hogy korábban sohasem rendeztek még nemzetközi viadalt a Karakumban, s mivel a terepralisok lelkületüket tekintve leginkább a felfedezőkhöz hasonlítanak, vonzotta őket az ismeretlen. Ők azok, akik még elveszni is szeretnek a dűnék között – persze csak akkor, ha nem kerül sok időbe, mert nyerni még a felfedezésnél is jobban szeretnek.

A legtöbben száguldottak már a világ legnagyobb (Szahara), a világ legszárazabb (Atacama) és a világ legmisztikusabb (Góbi) sivatagjában, s rettenetesen érdekelte őket, hogy a többihez viszonyítva vajon milyen lehet a Karakum. Az elnevezés jelentése: fekete homok – ez azonban nem felel meg a valóságnak, hiszen a dűnék itt aranysárgák, csakúgy, mint a Szaharában, s még abban is hasonlóak, hogy gyakran tevefű tarkítja őket.

Háromszázötvenezer négyzetméteren terül el a Karakum (vagyis sivatagi mércével nem nagy), s Türkmenisztán hetven százalékát elfoglalja, viszont értelemszerűen gyéren lakott.

Olvassa el: nemzetisport.hu