Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc történelmünk nagy fejezetének kezdete

Március 15-e egy szimbólum. A nemzeti önrendelkezés és a polgári fejlődés szimbóluma. Lépjünk túl a szokásos szépen hangzó, de oly’ keveset jelentő frázisokon, kíséreljünk meg a szimbólum mélyére hatolni – írja megemlékező cikkében Nagy-Luttenberger István, a Magyarságkutató Intézet főmunkatársa.

Az 1848. április 11-én szentesített törvényekkel lezárult Magyarország újjáalakulásának, újjáépítésének, szellemi újrateremtésének hosszú, több, mint egy évszázados folyamata. A törökök kiűzése és az azt körülölelő felkelések, szabadságküzdelmek lezárultával hazánkra hosszú, békés időszak köszöntött. Az elnéptelenedett országot újra be kellett népesíteni, beindítani a gazdaságot, kereskedelmet.

Nem sorolom fel mindazokat a gigászi feladatokat, amelyekkel a 18. századi Magyarországnak meg kellett birkóznia, talán elegendő az eredmény szemléltetésére egy angol utazó soraira gondolni, aki a század elején Magyarországon járva napokig utazott anélkül, hogy élő emberre akadt volna. Ehhez képest a 18.