Évszázados mínusz a briteknél

Soha semmi öröm (SSÖ). Ez a neve annak a szurkolói csoportnak, amelynek maroknyi létszámú tagjai San Marino labdarúgó-válogatottjának elkötelezett hívei. A törpeállam nemzeti csapatának drukkerei nem mazochisták. Tisztában vannak kedvenceik szerény tudásával, és ebből kiindulva nem pakolnak mázsás terheket a játékosok vállára.

A civil foglalkozásuk mellett labdát rúgó műkedvelőktől mindössze annyit remélnek híveik az aktuális hazai mérkőzésen, hogy legalább gólt rúgjanak az ellenfélnek. Az idegenbeli meccsekre ez egyfelől azért nem érvényes, mert ott (bárhol a világban) még kevesebb esély mutatkozik erre a bravúrra, másfelől pedig vendégségbe nagyon ritkán vetődik el a 2012-ben alakult társaság.

San Marinó-i gól utáni eufóriába 2013 szeptemberében, majd ezt követően 2019 novemberében kerültek a „fékezett habzású” ultrák. Elgondolni sem merjük, miféle fieszta bontakozhatott ki akkor a lelátón, mindenesetre őszinte elismeréssel adózunk annak az egy tucat olasznak, akik ennyire szívükön viselik a kék-fehér garnitúra sorsát.