Jól halad a Budavári Szent István-terem rekonstruálása

A budavári királyi palotaegyüttes, amelyet a múlt századfordulón Hauszmann Alajos elképzelése alapján és vezetésével építettek át, Budapest második világháborús ostroma során szinte teljesen kiégett. Ami csodával határosan megmenekült belőle a harcok és az azt követő fosztogatások után, az a szocialista kultúrharc szellemében végzett „műemléki helyreállítás” során tűnt el, miközben a palota elnyerte ma ismert, osztás nélküli irodaablakos, belül lecsupaszított, tartalom nélküli formáját – emlékeztet a Magyar Nemzet.

Az akkori kereskedelmi miniszternek kifejezett kérése volt, hogy elsősorban hazai mestereket és cégeket bízzanak meg a munkálatokkal, hadd lássa a világ, mire képes a magyar ipar. Óriási rang és megtiszteltetés volt szerephez jutni az építésben. Zsolnay Vilmos, az akkor már komoly hírnevet szerzett pécsi kerámiagyáros is felségfolyamodványt nyújtott be, hogy szeretne egy tisztán majolikaburkolatú termet készíteni a palotába.

Zsolnay Vilmos ez utóbbiban kapott jelentékeny feladatot: egy több mint négy méter magas kandalló Szent István életnagyságú büsztjével, tíz nagy méretű kerámiára festett királykép, két triptichon az ajtók fölött és számos, a falburkolatba és a mennyezeti gerendák közé illesztett kerámiatábla elkészítésével bízták meg. A részletterveket a Hauszmann irodájában dolgozó Györgyi Géza rajzolta meg neoromán-szecessziós stílusban. Munkájában felfedezhető, hogy a millenniumra „visszaközépkoriasított” pécsi székesegyház belső motívumrendszerét használta fel.