Megannyi világklasszissal a fedélzeten sem tudott befutni a férfiválogatott

A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origo és a Magyar Kézilabda-szövetség közös játéka, a „Kézisek kézise" a férfi szakággal folytatódik. Az első jelöltek szereplését a hatvanas évektől 1982-ig BEK-döntő és BEK-győzelem, a válogatottal pedig pechszéria övezte.

A kispályás férfi kézilabda-bajnokság 1951-ben indult Magyarországon, a sportág viszont a hatvanas években „ágyazódott be" a köztudatba, köszönhetően a Bp. Honvéd csapatának, amely 1966-ban döntőt játszott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A fővárosiak a finálét Párizsban 16-14-re elveszítették a keletnémet Lipcse ellen, de a magyar együttes sorait olyan világklasszisok erősítették, mint az akkor még ifjú Varga István, valamint Fenyő András, Faludi Mihály, vagy éppen Kovács László.

A Honvéd 1963-68 között nem talált legyőzőre a hazai bajnokságban, Fenyő és Kovács, valamint az ózdi irányító, Marosi István pedig a világválogatottba is meghívást kapott 1968-ban. Kovácsot kétszer, Marosit egyszer választották itthon az év játékosának, a válogatottal azonban nem sikerült átjutniuk a tű fokán: 1964-ben, 1968-ban és 1970-ben egyaránt a 8. helyen zártak a vb-n.