Vízkereszt, a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepe
A Vízkereszt a Katolikus Egyház január 6-án megtartott, úgynevezett parancsolt ünnepe. A karácsonyi ünnepkörnek, így a Vízkeresztnek is az egyházi jelképe a betlehemi csillag, mely az újszövetségi hagyomány szerint a napkeleti bölcseket, a Háromkirályokat elvezette az újszülött Jézushoz. Vízkereszt - korábban Szentkereszt -, a latin egyházban „Epiphania Domini", azaz az „Úr megjelenése" néven tartott ünnepi megemlékezés.
Ez a nap az úgynevezett „karácsonyi tizenketted", a 12 napos karácsonyi ünnep zárónapja, a régi hagyomány szerint ekkor bontják le a karácsonyfát. Az epiphania görögül megnyilvánulást jelent, amely ősibb ünnep, mint maga a Karácsony. Epiphania, vagyis az Úrjelenés teológiai jelentése: Isten emberként jelenik meg a Földön, az emberek között.
Eleinte nem is Jézus születésnapját ünnepelte az ősegyház, hanem ezt a titokzatos napot. Ebben az ünnepben jelenik meg a három szentírási szakasz, amelyekről a liturgia története során néha más és más napokon emlékeztek meg; ezeket elevenítjük fel Vízkeresztkor, mert a szent szakaszok rendje ezt írja elő.