Vitézy László 1940-ben született. Előbb világosítóként dolgozott a Filmgyárban, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televízió-rendezői szakára, ahol 1973-ban végzett. Ezután a Balázs Béla Stúdióban tevékenykedett, később a Híradó- és Dokumentumfilmstúdió rövidfilmrendezőjeként, majd a Társulás Stúdió alapító játékfilmrendezőjeként dolgozott. 1988-ban a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet egyik alapítója, 1990 és 93 között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája ügyvivője volt. A 70-es évek végétől a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójában is dolgozott rendezőként.
Filmjeiben főként a kommunizmus ideje alatt játszódó történeteket dolgoz fel, az 1987-es Úgy érezte, szabadon élt című dokumentumfilm például a 444 szerint „kifecsegte a Kádár-rendszer titkát”.
A Kádár-rendszer alatt készített filmjeim között egyetlen olyan sincs, amelyikben én a legkisebb mértékig is helyeseltem volna a szocializmust. A legkritikusabb filmeket készítettem – az ő pénzükön
– mondta az Origónak 2022-ben.
Jelentősebb filmjei a Mafab szerint: a Békeidő (1980), melyért a mannheimi filmfesztivál nagydíját és Balázs Béla-díjat kapott, az 1982-ben készült a Filmszemle-díjas Vörös föld, a 2012-es Pillangó, A galamb papné (2013), legutóbbi filmje pedig a 2022-ben készült Az énekesnő című dokumentum jellegű játékfilm.
Fia, Vitézy Dávid Facebook-bejegyzésben búcsúzott tőle.
