Kevés, ha az ellenzéket kizárólag az Orbán Viktor elleni gyűlölet fogja össze

 

Az ellenzék szerint a szombati tüntetéssel szintet léptek – azonban könnyen lehet, hogy a politikai spektrumon egymástól távol elhelyezkedő pártok összemosása „visszafelé sül el”, és az emberek nem fognak egy olyan tömböt támogatni, amelynek tagjai elveszítették identitásukat és karakterüket. Az együttműködést és annak lehetséges veszélyeit Tóth Erik és Deák Dániel elemezték.

Az ellenzéki pártok a politikai csodatétel hitében élnek

Abból a szempontból mindenképp sikerült magasabb szintre jutni az ellenzéknek, hogy kiderült: miért nem tud megvalósulni az összefogás 2010 óta. A decemberben elfogadott túlóratörvénnyel, és ennek egyes tartalmi elemeivel szemben kezdődtek meg a demonstrációk, és ezt a jogszabályt köpönyegként használva próbálták meg napirendre emelni az összellenzéki együttműködést – mondta Tóth Erik, a Nézőpont Intézet elemzője a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában.

Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke, frakcióvezetője Tordai Bencével és Kocsis-Cake Olivióval esküt olvas fel az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2019. január 3-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Az ellenzék azt gondolja, hogy ha az ellenzéki pártok társadalmi támogatottságát összeadják, akkor kaphatnak egy 35-40 százalékos politikai tömböt. „Ez azonban egy rendkívül téves feltevés; a magyar választókat nem lehet kockásfüzetben összesíteni bármilyen ügy mentén” – húzta alá. Hangsúlyozta: az ellenzéki pártok annak a politikai csodatevésnek a hitében élnek, hogy sikerülhet a Gyurcsány Ferenc által alakított Demokratikus Koalíciót és a pont a gyurcsányi politika ellen létrejövő Jobbikot úgy összemosni, hogy azt a választópolgárok taktikai, szavazati szinten is lekövessék.

A Parlament lépcsőjén történtek emlékeztetnek egy, a tavaly áprilisi választások előtt történt jelenetsorra, amikor az ellenzék a választási törvényeket akarta megreformálni. Mivel azonban teljesen más támogatottsággal rendelkező politikai pártokról van szó, ezért az összefogásnak nem lehet jövője – reflektált Deák Dániel, a Figyelő főmunkatársa.

Az EP-választás lényege, hogy minden párt megmutathassa saját magát. Ellenzéki politikusok azonban többször is beszéltek arról, hogy a voksolás vízválasztó lehet az önkormányzati választások előtt, és eldől, hogy hová pozícionálják az erőiket és melyik ellenzéki párt fogja dominálni a párbeszédet a két választás között – mondta.

Tisztán látszott, hogy vannak politikusok, akik messziről kerülik egymást

Tóth Erik szerint az alaptörvény semelyik pontja sem tiltja, hogy ellenzéki politikusok összegyűljenek a Parlament főlépcsőjén és elmondjanak egy közös szöveget, kiálljanak egy közös ügy mellett. Ez inkább egy szimbolikus eseménye volt a politikai folyamatoknak, ami jogi vonatkozásban nagyon nehezen értelmezhető, politikai vonatkozásban viszont sokkal érdekesebb – mutatott rá a politológus. Az ellenzéki sajtóorgánumok egységes fellépésről számoltak be, az egység azonban Tóth szerint továbbra sem volt meg – sem a tüntetések, sem a parlamenti lépcsőn tartott eskütételnél. Tisztán látszott, hogy kik azok a politikusok, akik megpróbálják egymást kerülni.

Tóth Erik úgy gondolja: az összefogás pontosan ezért nem működhet, hiszen teljesen ellenérdekeltek a felek, és az ellenzéki pártok között egyfajta kiszorítási verseny áll fenn. Most, öt hónappal az EP-választások előtt még arról beszélnek, hogy közös lista kellene, amikor azonban ezeket véglegesíteni akarják, komoly egzisztenciális problémák és érdekkonfliktusok merülhetnek fel, hogy ki hova kerüljön – prognosztizálta.

A Nézőpont elemzője szerint annak, hogy megpróbálják a politikai teret kétdimenzióssá – egy kormánypárti politikussal szemben egyetlen monolit ellenzéki tömb induljon – alakítani, kizárólag hatalomtechnikai okai vannak: gyengíteni kell a Fidesz-KDNP pozícióját. Ez mögött nincs pozitív társadalmi ötlet vagy új szakpolitikai megfogalmazás, így az összefogás kérészéletű lehet csak – hangoztatta.

Az összefogással kiveszhet az identitás az ellenzéki pártokból

Deák Dániel elmondta: a megmozdulásoknak nem alulról jövő az indíttatása: az ellenzéki pártok próbálják magukat láthatóvá tenni az EP-választások előtt, azaz felülről érkező akcióról van szó. Mindez behatárolja a résztvevők méretét is, hiszen főként pártzászlókat vivő emberekről van szó, ez pedig teljesen más jelenség, mint amit korábban láthattunk például a netadó elleni tiltakozásnál – elemzett.

Közös fogadalomtétel a kormánnyal szembeni ellenállásról az Országház lépcsőjén 2019. január 3-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Elmondta: a résztvevő politikusok és szakszervezeti vezetők véleménybuborékba zárják magukat, hiszen a legfrissebb felmérések szerint nincs olyan elsöprő tiltakozás a kormányzati intézkedések ellen, mint amit ezek a politikusok vizionálnak. „Össze-vissza beszéltek, és nem látszódott, hogy kik és milyen módon tiltakoztak” – hangoztatta.

Deák úgy véli: mind az időközi és az országgyűlési választások, mind pedig a kutatások azt mutatják, hogy az összellenzéki jelöltekre sokkal kevesebb szavazat érkezik, mint külön-külön. Az identitás elvesztése súlyos következményekkel jár, és egy ilyen összefogás esetén a pártok, politikusok „elkopnak” és „elveszítik megmaradt karakterüket”, ami a választók számára nem szimpatikus.

„A választók nem fognak olyan politikusokat támogatni, akiknek nincs semmilyen víziója Magyarországról és Európáról, kizárólag az Orbán-gyűlölet fogja őket össze” – hangsúlyozta.