Donáth Anna kevesebb ellenzéki párttal, a rendszeren kívül képzeli el a jövőt

A Momentum elnöke hét pontban foglalta össze, hogy szerinte miben kell szakítaniuk az elmúlt 12 év kudarcot valló politikájával.

Mások hibáztatása helyett a saját felelősségünkkel kell szembenézni; minden, az ellenzéki politikát alakító szereplőnek mélyen magába kell néznie, és klisék, álmegoldások helyett az elmúlt 12 évvel radikálisan szakító irányba kell elindulnia – fogalmazta meg a Magyar Hang által közölt írásában Donáth Anna.

A Momentum elnöke megállapította, hogy április 3-án az ellenzéki együttműködés megsemmisítő vereséget szenvedett, és hét pontban foglalta össze javaslatait, s szerinte ezekre kell alapítani az ellenzéki politikát a jövőben.

Ez alatt a pártelnök azt érti, hogy ezek után nem legitimálhatják a rendszert azzal, hogy eljátsszák a parlamenti demokráciát, s részt vesznek a parlamenti álvitákon, netán azokból Facebook-videókat készítenek. Hangsúlyozta, hogy „a rendszeren kívül kell gondolkodnunk”, s ez alatt a törvényalkotáson kívüli eszközöket érti, bár arról nem tesz említést, hogy konkréten ezek mik lehetnek.

Ebben a pontban a határozottan leszögezte Donáth Anna, hogy „a napi hírekre reagáló orbánozás intellektuálisan olyan súlyosan üres, hogy aktívan akadályozza az általunk képviselni kívánt másik Magyarország identitásának megalkotását, történetének felépítését és elmesélését”. – Az ellen a cinikus és kizsákmányoló rendszer ellen politizálunk, amit ő épített fel. Ennek az alternatíváját akarjuk megteremteni, nem pedig az ellenzéki anti-Orbánt megtalálni – hangsúlyozta.

„Lejárt az egyre radikálisabb, egy szűk közönség igényeit kiszolgáló politizálás ideje, ami a társadalom többségének szemében az ellenzék kormányzóképességét rombolja” – ezt tartalmazza a harmadik pont, amely szerint több kell a „feszültséglevezető”, öncélú radikalizmusnál.

Itt nagyon határozott a javaslat, amely az immár negyedik választási kudarc egyik fő okát abban látja: „nem győzhetünk, ha a kampány egyik fő üzenete a Fidesz szimbolikus intézkedéseinek megtartása”. Az ellenzék útját eszerint a következő évekre az előttünk álló gazdasági válság jelöli ki: „a magyar társadalmat egyre inkább tönkretevő szociális válságra kell választ adnunk”.

A Momentum vezetője részben saját pártjának eddigi politikájával is szembefordult, amikor arról írt: „ki kell mondanunk, hogy a nyugati baloldaltól átvett, valódi érdekvédelem helyett szimbólumokra és szimbolikus kommunikációs csatározásokra épülő identitáspolitika a társadalmi többség megteremtésének valóságos akadálya. Szerinte a kisebbségvédelmet, például a szexuális kisebbségek esetében „nem szabad szivárványos zászló-posztolássá egyszerűsíteni”. Ehelyett szerinte „ a magyar politikai gondolkodás történetéhez visszanyúlva, a magyar politikai hagyományokból táplálkozva” kell az uralkodó elittel szemben fellépni.

A javaslatok sorában a hatodik túllépne az „el kell menni vidékre” ellenzéki bölcsességen, mondván, nem elég a kampányban végigszórólapozni, végigkopogtatni a „terepet”: tovább kell folytatni a munkát, vissza kell térni az ajtókhoz, a szimpatizánsokhoz, akikből „közösséget kell szervezni”, hogy a legkisebb településen is felvegyék a harcot a helyi „fideszes kiskirállyal” szemben.

Végül az utolsó pontban nem kertel Donáth Anna: „ma – papíron – hat párt képvisel egy egyre kisebbé váló ellenzéki szavazótömböt”. Ez a tagoltság szerinte önmagában akkora politikai versenyhátrányt jelent, ami elég egy újabb bukáshoz. A ritkítás lehetőségét a Momentum elnöke a 2024-es EP-választásban látja, ahol a választók kiválaszthatják, milyen ellenzékre van szükségük, ezért – emelte ki – a következő két évnek ezért az ellenzéki térfél megújulásáról is kell szólnia.