Véletlenül beleböfögött a mikrofonba Billie Eilish

Billie Eilish bár még csak huszonegy éves, már most akkora befolyása van, hogy még a Sziget is hajlandó volt miatta átütemezni a rendezvényt. A szülei ugyanis szigorúan megszabják, hány napnak kell minimum eltelni egy amerikai és egy európai turné között, ennek következtében bár eredetileg szerdától hétfőig tartott volna a fesztivál, végül csak csütörtökön vette kezdetét, így a keddi napra már rábólintott az énekesnő managmentje. Mondjuk a családi fegyelem nélkül sem fenyegeti az a veszély az előadót, hogy a hirtelen jött népszerűség megbolondítsa és fiatalon meghaljon kábítószertúladagolásban, mint Lil Peep, Juice WRLD vagy más pálya- és korosztálytársa, ugyanis ő

A szervezők egyébként öt éven keresztül küzdöttek azért, hogy elhívják, először 2018-ban vették fel vele a kapcsolatos a 2019-es rendezvényre elcsábítva, de magasnak találták a gázsiját, nem számítottak arra, amire Billie Eilish háttéremberei igen, hogy alig egy év alatt megsokszorozódik a rajongóbázisa és nem túlzás talán kijelenteni, hogy a kortárs könnyűzene talán legnagyobb nevévé válik. Az énekesnőt körbeölelő hisztéria már kedd délelőtt tapasztalható volt a helyszínen,

Az, hogy Billie Eilish miként jutott el idáig, önmagában tanulságos, az élettörténete a zeneipar átalakulásának tökéletes illusztrációja. Míg régen ki kellett bérelni egy méregdrága stúdiót ahhoz, hogy valaki értékelhető minőségben vegyen fel számokat, manapság az interneten könnyedén elérhetőek zeneszerkesztő szoftverek bárki számára – így eshetett meg, hogy az énekesnő mindössze tizenhárom éves volt, amikor a bátyjával otthon közösen rögzítették az Ocean Eyes című dalt, amely egyből több millió tinédzser figyelmét felkeltette. A Yungblud esetében írtuk, hogy ő a két lábon járó Z-generáció, Billie Eilish-ra azonban ez fokozottan igaz: azért rezonál sok millió fiatal vele, mert az elejétől fogva arra az imázsra épít, hogy ő igazából egy közülük, a dalaikban azokat a szorongásokat énekli meg, amelyeket a legtöbb általános és középiskolás könnyedén átérez, bár gyönyörű nő, nem veti be a szexualitását a siker érdekében, bő ruhákat vesz fel a színpadon, már-már fiúsan öltözködik.
Sőt, hamár férfias külcsín szóba került, tegnap egy fiúöltözős poén is tarkította koncertjét,

Először azt hittük volna, hogy punkos show-elemről van szó, de annyira lapított, hogy biztos véletlen volt.

Viszont ellentétben Justin Bieberrel vagy más hasonló kaliberű, ízléstelen zenét játszó pop-sztárral, jóval intelligensebbek és művészi erővel bírnak a számai. Mindezt a szakma is méltatja, 2020 elején négy Grammy-díjjal ismerte el az amerikai lemezakadémia, ezzel rekordot döntött, soha senkit ilyen fiatalon nem tüntettek még ki az év albuma díjával. Néhány hónappal később, még mindig csupán tizenkilenc évesen pedig újabb rekordot döntött, egyetlen James Bond-film betétdalát sem adták el több példányban, mint a Nincs idő meghalni című epizódhoz írt No Time To Die-t.

A hosszas felvezető után joggal merül fel a kérdés, hogy milyen is volt a koncert, mármint a böfögésen túl és annak ellenére, hogy sem korosztály, sem zenei ízlés szempontjából nem tartozok a célközönségbe, el kell ismernem, hogy lenyűgöző, mivel annak dacára is hihetetlen jelenléte van az énekesnőnek, hogy a műsoridő többségében alig lehetett látni, ugyanis sötétbe burkolózott a színpad. Egyébként nem csak a dalai, hanem fellépése önmagában is egy korlenyomat: rajta kívül mindössze egy dobos és egy gitáros-szintetizátoros tartózkodott a színpadon – utóbbi a bátyja, Finneas O'Connell – , az összes többi hangszer felvételről szólt, manapság ez divatos költséghatékony megoldás és egyszerűbb is felvenni egy turné zenészt, mint egy bandát alapítani. Azzal sem lehet vádolni Billie Eilish-t, hogy playback-elne, manapság a könnyűzenében mindennapos az autotune használata, azaz egy előadó nem énekel el mindent részt, hanem egyes sávok magnóról futnak, ez történt tegnap este is, a sztár önfeledten ugrált és mászkált fel-alá, a szája közelébe sem engedte a mikrofont, mégis a vokálját hallottuk. Azoknak, akik egy másik világban nőttek fel, mindez bosszantó, már-már lenézendőnek tűnhet, de nem érdemes idegeskedni rajta, jelenleg ez a trend, vagy elfogadjuk vagy elkerüljük a kortárs könnyűzenei előadókat. A rajongók pedig nem bírtak betelni azzal, hogy élőben láthatják a kedvencüket, ami egyébként hatalmas dolog, Bilie Eilish ugyanis nem arról híres, hogy megállás nélkül koncertezne, most is egy mindössze hét állomásos turné miatt repülte át az óceánt.

A másfél órás fellépés alatt egyébként meglepődve konstatáltam, hogy bár sosem hallgattam tudatosan a dalait, mégis sokat ismertem, néhány slágerét lehetetlen elkerülni hiába nem hallgattunk rádiót, a plázákban, üzletekben is szembe jönnek. Viszont más pop-sztárokkal ellentétben még a kommerszebb, diszkóba illő számai is ízlésesek, köszönhetően a visszafogott előadásnak: Macklemore-ral ellentétben nem érezte szükségét, hogy táncosok bohóckodjanak a színpadon,

és ezáltal az egész hetet megkoronázta, a nagyszínpad programjából egyedül Yungblud fellépésére merjük azt mondani, hogy jobb volt.