28 év után megtalálták a Forma-1-es legenda ellopott Ferrariját

Szeretünk dobálózni a legenda szóval a magyar futballban is. Nemigen tudjuk eldönteni, kire is illik ez igazán, és attól tartok, a nosztalgia színezi ki a múltat úgy, hogy ezzel a kitüntető minősítéssel hajlamossá válunk könnyelműen bánni. Gondolok itt arra, hogy már a kilencvenes évek több futballistájának a neve elé is egyre gyakrabban odabiggyesztik a legendás jelzőt, holott a magyar futball akkor éppen békaperspektívából is alig látszott, a presztízsét mínuszokban mérték a jelenét tekintve, a múltja pedig legfeljebb minket érdekelt és vigasztalt.

Sok jó futballista kergette itthon a labdát húsz-harminc évvel ezelőtt is, egyet-egyet akár vissza is sírhatunk, csak éppen eredményt nem hoztak sem a klubjaikban, sem a válogatottban, mert a határainkon kívül náluk is sokkal jobbak űzték ezt a sportágat.

Mi, újságírók a szurkolókkal karöltve fogtuk a fejünket, hogy kiket kell néznünk éppen azok után, hogy láttuk… – és ez a mondat korosztálytól függően folytatódott Orthtal, Puskással, Alberttel, Mészöllyel, Nyilasival és Détárival. Akadtak persze kivételek, például Illés Béla nemzetközi szintű futballista volt, de ez úgy igazán nem derülhetett ki, vagy Gera Zoltán, akiről kiderült, mert vállalta a kihívást, és meg is felelt neki.