Donald Trump közölte, már februártól 10 százalékos vámot vezetne be a kínai termékekre, és az Európai Uniót is megfenyegette

Hát ez az a kérdés, amire a hazai politikai elemzők, influenszerek, zsurnaliszták és más közbeszéd-formálók többségének megvan a válasza. Legtöbbjüktől azt hallani, hogy az Egyesült Államok régi-új elnöke egy most már többszörös szájkarate-bajnok, egy beteges hazudozó, egy házasságszédelgő nőcsábász, politikusként pedig egy makkal álmodó éhes disznó, aki olyan képtelenségeket forgat a fejében, mint Grönland amerikanizálása vagy a két óceánt egymással összekötő Panama-csatorna visszaszerzése.

Pöttömnyi vagy kicsit nagyobb igazságok minden ilyen minősítésben vannak, de ezeknek Trump újraválasztása után már semmi jelentősége nincs. Az, hogy „a világ tetején hülyék ülnek”, miként az Élet és Irodalomban lehetett olvasni a minap, viccnek jó lehet, de nem helyettesítheti a tisztánlátást egy olyan kérdésben, mint az, hogy kik is ülnek a világ tetején.

Trumpot az elmúlt hetekben a Grönlandra, a Panama-csatorna feletti ellenőrzésre, Kanadára és Mexikóra vonatkozó megjegyzései miatt vádolták azzal, hogy futóbolond. Ideje tehát megvizsgálni, milyen viszonyban vannak időnként valóban meghökkentőnek tűnő megjegyzései a tényekkel.