Ezrek tüntettek a Beneš-dekrétumok és a földrablás ellen Pozsonyban

Van egy nemzet. Elődeikkel ezer évig éltünk egy hazában. Sőt: egy nemzet részei voltunk, a Natio Hungaricáé. Azután jött 1918, és addigra a csehek sikeresen lobbyztak a briteknél és a franciáknál egy sosevolt ország, Csehszlovákia létrehozásáért. Persze, a magyar Felvidéken létezett addig is egy lokalitáshoz és nyelvhez is kötődő öntudat – hiszen a XVIII.

században például Benyovszky Móric a középiskolai regiszterben egyszer, mint „magyar nemes”, egyszer pedig mint „nobilis Slavicus” szerepel. Mégis, a XX. század elején a szlovák nemzeti öntudat az amerikai szlovákoknál volt a legfejlettebb – írja Roman Holec szlovák történész, abban a könyvében, amely a trianoni diktátum századik évfordulóján jelent meg, „Diadal és katasztrófa.

Trianon egy szlovák történész szemével” címmel (idehaza két évvel később adták ki). Ebben a következőket is írja: „Ha 1918 végén népszavazásra került volna sor a lakosság körében arról, hogy melyik államhoz szeretne tartozni, az eredmény ellentmondott volna a következő időszak történelmi fejlődésének.”