Magyarország és Szerbia tovább erősíti a belügyi együttműködést

Ez most egy újabb búcsú, hiszem hogy nem a végleges. Egyszer már elköszöntem ezeken a hasábokon, akkor, amikor a nyomtatott Népszavát bezártuk. Akkor még azt reméltem: nem véglegesen. Mellesleg ma is úgy hiszem, szégyen Magyarországra nézve, hogy nem marad egyetlen országos terjesztésű politikai napilap a piacon; erre az új kormány sem lehet büszke. Nem hiszem, hogy ennek így kellett, így kell történnie, és ezzel nem vagyok egyedül.

Számos – tényleg számos – levelet, telefonhívást kapok ismerősöktől és ismeretlenektől, akik aggódó szavaik mellett különböző megoldásokat javasolnak a napilap túlélése érdekében. A legtöbb megoldás alapja az, hogy igenis van, kell lennie ebben az országban legalább húszezer embernek, akiknek fontos a „napi papír”, akik így, lapozgatva szeretik az újságot, a híreket és a háttéranyagokat.

Ott maradnak most napi hírlap nélkül tíz megyei lap olvasói, ott maradnak a Magyar Nemzet fogyasztói, és ott a Népszavát kedvelők is. Ezek a jóindulatú emberek nem pusztán méltatlankodnak, hanem ötleteket adnak, gondolkodnak, gondolkodnak a megoldáson.