Megint olyan Stranger Things-t nézni, mint mikor megszerettünk Stranger Things-t nézni

Itt volt már az ideje, hogy lezárást kapjon a hawkinsi fiatalok 2016-ban indult története. Egyrészt az író-rendező Duffer testvérek láthatóan nem nagyon tudták már hova fokozni a dolgot: az évadról évadra kényszeresen emelt tétekbe a hősök is, alkotók is kezdtek belefásulni (az előző évad fináléja például olyan nagyszabásúra sikeredett, hogy azt nehéz lesz most überelni). Másrészt lassan már nem is olyan fiatalok azok a fiatalok: a tizenéves karaktereket alakító színészek mostanra letagadhatatlanul felnőttek (Millie Bobby Brown például időközben anya lett).

Szerencsére a lezáráshoz Dufferék a legjobb dolgot tették, amit csak tehetettek: visszatértek a kezdetekhez.

Miután a negyedik évad a vidám családegyesítés után azzal ért véget, hogy Hawkins alatt gyakorlatilag felhasadt a föld, és hatalmas átjárók nyíltak a pokolszerű Tótágasba (vagy Átfordult Világba, vagy a Hellyel Lefelébe, vagy a fene tudja már követni, hogy hívják most magyarul Vecna birodalmát), a kisváros karanténba került.