Nemes Wanda: hiszek, visszavonhatatlanul

– Vidékről érkezett a fővárosba. Sikerült gyökeret eresztenie Budapesten?

– Nem… Nekem a főváros személytelen. Amíg az Oktogonon laktam, a Városligetben töltöttem a próba és az előadás közötti néhány órát, vagy a Hunyadi téri piacon lófráltam, öreg nénik és bácsik között. Szóval egy kis vidéki életet próbáltam élni itt is. Mikor terhes lettem, Békásmegyerre költöztünk a férjemmel. Itt köszön a postás és a kasszás néni rácsodálkozik, hogy mekkorát nőtt a kislányom vagy milyen szépen köszön.

– Nehéz volt elszakadnia a szülőföldtől?

– Azon a nyáron, amikor felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, azon töprengtem, hogyan maradhatnék mégis otthon. Kicsit megijedtem, mert éreztem, hogy ha eljövök, életre szóló döntés lesz. Nehéz időszakom volt, hiszen szombaton is jártunk egyetemre, csak ünnepekkor vagy a nyári szünetben mehettem haza…

– A vérében van az alföldi világ gondolkodásmódja, életérzése?