Még mindig proletárköltőként emlékezik József Attilára egy pesti emléktábla

József Attila 1905. április 11-én látta meg a napvilágot Budapesten, Ferencvárosban, József Áron szappanfőző munkás és Pőcze Borbála mosónő gyermekeként. József Áron román juhászcsaládból származott, a bánsági Féregyházon született, hosszas hányódás után került Budapestre, ahol megismerte későbbi feleségét. Attila mindössze hároméves volt, mikor apja elhagyta a családot, gyermekei és felesége úgy tudták, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazott szerencsét próbálni, csak később értesültek róla, hogy Romániába költözött. Újranősült és Craiován telepedett le.

Attilának csak halála évében árulta el a nővére, Jolán, hogy apjuk valójában hol tartózkodik. Ennek megfelelően végig abban a tudatban élt, hogy apja Amerikában van, mint néhány verséből is kiderül: „Nemzett József Áron, / szappanfőző, aki már / a Nagy Óceánon / szagos füveket kaszál”.

A költő édesanyja, Borbála kiskunsági parasztlány volt, a fővárosba költözve mosónőként kereste kenyerét. Borbála és Áron házasságából hat gyermek született, de közülük csak három érte meg a felnőttkort: Jolán, aki később öccse életrajzírója lett, Etelka és Attila. A két lányt – anyjuk vallása után – reformátusnak keresztelték, Attila azonban apja vallása után görögkeleti lett. Ő soha nem gyakorolta „születéskori” hitét, erre a tényre is csak akkor derült fény, mikor papi szemináriumra jelentkezve elutasították, mert – mint legnagyobb meglepetésére kiderült – nem római katolikus.